A korabeli nyugat szinte hihetetlenül békés volt, s nem olyan vad, mint amilyennek utókor elképzeli. Még kevésbé hasonlított ahhoz a "romantikus vadnyugat"-hoz, amilyennek az ott élők szerették volna látni és láttatni.Az építés jellemezte inkább, mint a rombolás. Minden olyan napra, amikor fegyveres konfliktus robbant ki a réz bőrűek és a fehérek között, minden golyóváltásra vagy rablásra, minden - az ember vagy a természet által előidézett - katasztrófára több tucat, sőt több száz olyan nap és hét esett, amikor nem történt semmi különös. A határvidéken élők számára az élet nehézséget és küszködést jelentett, a magány és az egyhangúság jellemezte napjaikat, nem pedig a hőn áhított izgalom. A köztudatban élő kép és a valóság közti különbséget legjobban a Nyugat szimbólumaként ismert cowboyok élete testesíti meg.